Rózsa Sándor - az egyik legismertebb magyar
betyár - 23 éves korában nem bizonyított
váddal került a szegedi börtönbe. Szökése
után futóbetyárrá lett és
véres, hírhedt betyárkalandok sokasága
kapcsolódott nevéhez.
Megölt két katonát, a makói
csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat,
lovakat hajtott el. Mindezért állandó
menekülésben, üldöztetésben volt
része. Az alföld pusztáin, tanyáin
bujkált, állítólag a Veszelka
családnál talált gyakorta menedéket.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be
a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet
élni, azonban a kérvényt elutasították.
1848 októberében a Honvédelmi
Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz
150 fos szabadcsapatával, ezt azonban fegyelmezetlenség
miatt hamarosan feloszlatták. Rózsa Sándor
Szeged környékén csikósnak állt
és megnosült. A szabadságharc leverése
után természetesen el akarták fogni.
Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint
bujdosni kényszerült. Az a hír járta
róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója.
Elfogatása érdekében szokatlanul magas,
10000 pengo vérdíjat tuztek ki a fejére.
Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre
keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos
Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak.
Tárgyalását 1859 februárjában
tartották. A szabadságharcban való részvétele
óta nagy népszeruségnek örvendo
betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet
életfogytig tartó börtön lett. 1868-ban
amnesztiával szabadult. Szabadulása után
megpróbált becsületesen élni, de
az eloítéletek ezt szinte lehetetlenné
tették. Így hát megint összeszedte
cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül
megint elfogták. Hosszas vallatás után
eloször halálra, majd életfogytig tartó
rabságra ítélték. A börtönben
szabóság, illetve késobb gyengesége
miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége
azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümokórban
halt meg a szamosújvári fegyházban.
Irodalmi igényu feldolgozások
(Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja
a szájhagyományban és a ponyvákból
ismert kalandokat. Rózsa Sándor alakjához
kötodnek más betyárok által elkövetett
tettek is. A legkülönbözobb balladákat
énekelték nevével, de egyet sem lehet
konkrétan Rózsa Sándor kalandjával
azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdo
gyászban van, Rózsa Sándor halva van…”
kezdetu, amelyet korábban különbözo
betyárok nevével énekeltek. Közönséges
kocsmai verekedés áldozatáról
szól. A Dél-Alföldön, elsosorban Szeged
környékén gazdag a Rózsa Sándorral
kapcsolatos balladaköltészet.